Főszereplők

Albus Dumbledore


A történet nagy részében a Roxfort igazgatója. Megjelenését tekintve olyan, mint „a varázsló”: több mint százéves, hosszú, ősz haja és szakálla van, és csillagokkal díszített talárt és varázslósüveget hord. Kivételesen nagy tudású, emellett nagy bölcsességű, derűs ember. Többször kérték, hogy vállalja el a mágiaügyi miniszterséget, de ő egyrészt elkötelezte magát a tanítás mellett, másrészt félt a hatalomtól. Harry legfőbb segítője, pártfogója – voltaképpen apja helyett is apja. A történet első felében az olvasó megszokja, hogy az egyes kötetek végén minden rendbe jön, mert Dumbledore – mint afféle deus ex machina – mindent helyre tesz. Annál döbbenetesebb azzal szembesülni, hogy bizonyos helyzetek megoldásához Dumbledore varázstudománya is kevésnek bizonyul, hogy ő is hoz hibás döntéseket – és hogy ez a szinte emberfeletti lény valójában nagyon is emberi tulajdonságokkal rendelkezik. Voltaképpen Dumbledore az egyetlen ember akitől Voldemort fél.

A könyvek szerint a koros varázsló legnagyobb hibája: a készsége megbízni azokban, akik mások szerint megbízhatatlanok. Emiatt a környezete gyakran kritizálja őt, de a bölcsessége miatt nem kérdőjelezik meg döntéseit az ilyen ügyekben. Gyakran remek humorérzékkel rendelkező embernek mutatják be, és számos alkalommal hóbortosnak is. Szeszélyes oldala főleg problémák esetén és párbajok közben figyelhető meg, ami azokat, akik szemben állnak vele, igen felbőszíti. Néha türelmetlen, ám mégis mindig nyugodt.

Nagy zenerajongó. Dumbledore-nak – csokibékakártyája szerint – a kamarazenélés és a kuglizás a hobbija. Kedveli az édességeket – a mágikusok és nem mágikusok egyaránt a gyengéi, és gyakran választja nevüket jelszóként az irodáját őrző kőszörnyekhez. Amint azt McGalagony professzornak mondja a Harry Potter és a bölcsek kövében, kiváltképp kedveli a citromos italport. A Bogoly Berti-féle Mindenízű Drazsét azonban nem szereti, amióta fiatalkorában kifogott egy hányásízű darabot. Ez ellentmond annak a ténynek, hogy Bogoly Berti az 1930-as években született, évtizedekkel Dumbledore születése után. (A nyilvánvaló ellentmondás megoldását az jelentheti, hogy 100 éves korában Dumbledore nyilván némileg bizonytalan lehetett az ügyben, vajon fiatalkora pontosan mikor is ért véget.) Rajong a kötési motívumokért; egyszer azt mondta Harrynek, az egyetlen dolog, amiből sohase volt neki elég, a kötött pamutzokni – bár e közlése Harrynek arra az udvariatlan kérdésére volt válasz, hogy idős tanárának mi a leghőbb kívánsága, tehát ezt csak finom elhárításnak szánta. Valódi vágya az volt, hogy visszahozhassa családjának halott tagjait a halálból, és bocsánatot kérjen tőlük. A zoknimotívum azonban többször is visszaköszön a sorozatban, például mint a szabadság jelképe.

Híres nem mindennapi bölcsességéről és tudásáról. Számos alkalommal beismeri Harry Potternek a hatodik könyvbeli, alkalmi találkozásaik során, hogy ő is hibázhat, és minthogy okosabb a legtöbb embernél, hibái is hasonlóan nagyobbak.