Oldalunk jelenleg fejlesztés alatt áll, rendeléshez kérjük látogasson el a Konyv-konyvek.hu oldalunkra

Harry potter és a halál ereklyéi - könyv:

könyv - Harry Potter és a halál ereklyéi, Rowling, J.K., Animus Kiadó, ,  Harrynek egy sötét, veszélyes és lehetetlennek tűnő feladatot kell teljesítenie: megtalálni és elpusztítani Voldemort

Könyv szerző(i): Rowling, J.K.

Könyv kiadó: Animus Kiadó

 
Eredeti ár: 4 690 Ft
Internetes kedvezmény: -15 %
Könyvesbolt kedvezményes ár: 3 987 Ft
Az Ön megtakarítása könyváruházunkkal: 703 Ft

Ismertető:
Harrynek egy sötét, veszélyes és lehetetlennek tűnő feladatot kell teljesítenie: megtalálni és elpusztítani Voldemort utolsó Ereklyéit. Harry még soha nem volt ennyire egyedül és még soha nem érezte ilyen sötétnek a jövőt, de erősnek kell lennie, hogy teljesíteni tudja a rá bízott feladatot. El kell hagynia az Odú nyújtotta melegséget, biztonságot, társaitól is meg kell válnia, hogy a számára kiszabott elkerülhetetlen ösvényt járhassa.
Utolsó, hetedik kötetében J.K. Rowling választ ad a kérdéseinkre, melyekre oly régóta vártunk. Varázslatos, gazdagon színezett, elképesztő iramban hömpölygő elbeszélés a történetmesélés nagyasszonyától, kinek regényeit nem elég egyszer elolvasni.

2010. november 19. 07:00 - admin

Betekintő - 1. fejezet.


A két férfi a semmiből bukkant fel, egymástól néhány méterre, a keskeny, holdfényes úton.
Egy másodpercig mozdulatlanul álltak, egymás mellkasának szegezett pálcával a kezükben,
majd, felismerve egymást, köpenyük alá rakták ıket, és fürgén elindultak egymás mellett.
– Hírek? – kérdezte a magasabb.
– A lehető legjobbak – válaszolta Perselus Piton. Az út bal oldalát vadszeder, jobb oldalát
magas, szépen nyírt sövény szegélyezte. Ahogy haladtak hosszú köpenyük a bokájuk körül
csapkodott.
– Azt hittem, elkéstem – mondta Yaxley. Nyers ábrázatát idınként eltakarták a holdfény
elöl az út fölé nyúló faágak. – Bonyolultabb volt, mint amire számítottam. De remélem, elégedett
lesz. Biztos vagy benne, hogy szívesen fogadnak majd?
Piton egyszerűen bólintott. Az útról lefordultak jobbra, egy széles kocsifelhajtóra. A magas
sövény is elkanyarodott, a túlsó vége eltűnt a távolban, túl az impozáns kovácsoltvas-kapun,
amely a két férfi útjában állt. Egyikük sem lassított. Csendesen felemelték bal karjukat, mintha
tisztelegnének, és egyenesen átmentek a kapun, mintha a sötét fém csupán füst lett volna.
A tiszafa sövény elnyomta lépteik zaját. Jobbról zörgés hallatszott. Yaxley előhúzta a
pálcáját, és társa feje felett oldalra nézett, a zaj forrása azonban csupán egy teljesen fehér színű
páva volt, ami méltóságteljesen lépkedett a sövény tetején.
– Mindig is jól ment Lucius sora. Pávák…
– Yaxley egy horkantással visszadugta a pálcáját a köpenye alá.
Egy csinos kúria körvonalai rajzolódtak ki a sötétben, az egyenes út végén. A földszinti,
gyémántszerűen üvegezett ablakok mögül fény csillant ki. Valahol a sötét kertben, a sövényen túl
egy szökőkút csobogott. Kavics ropogott a talpuk alatt, ahogy Piton és Yaxley a fıbejárat felé
igyekezett, ami közeledtükre kinyílt, bár láthatóan senki nem volt ott, hogy kinyissa.
Egy nagy, gyéren megvilágított, pazarul berendezett folyosóra léptek, a kőpadló nagy részét
egy díszes szőnyeg fedte. A falon lógó portrék sápadt arcú lakói szemükkel követték az előttük
elsiető Pitont és Yaxley-t. A két férfi megtorpant egy másik szobába nyíló, súlyos faajtó előtt,
egy szívdobbanásnyi ideig tétováztak, majd Piton lenyomta a bronz kilincset.
A szalonban szótlan emberek ültek egy hosszú díszes asztal mellett, a többi bútort hanyagul
a fal mellé tolták. Egy márvány kandallóban lobogó tűz volt az egyetlen fényforrás, melyet
aranyozott tükör vett körül. Piton és Yaxley egy pillanatig a küszöbön tétováztak. Ahogy szemük
hozzászokott a sötéthez, megdöbbentő látvány tárult eléjük: egy látszólag öntudatlan emberi alak
lógott az asztal felett, fejjel lefelé. Lassan forgott, mintha egy láthatatlan kötélen lógna. A
kandalló melletti tükörben és az alatta lévı üres, polírozott asztalon is látszott a tükörképe. A bent
ülők közül csupán egy sápadt, fiatal férfi nézte az alakot, aki majdnem alatta ült, ő viszont,
mintha nem tudná megállni, szinte percenként pillantott rá.
– Yaxley, Piton. – szólalt meg egy magas, rideg hang az asztalfőről. – Majdnem elkéstetek.
A beszélő a kandalló előtt ült, ezért az újonnan érkezettek először csupán az alak
körvonalait látták tisztán. Azonban ahogy közelebb értek, a férfi arcvonásai előbukkantak a
sötétből: kopasz volt, kígyószerű, orrlyukai csupán vágások, szeme csillogó vörös, függőleges
pupillákkal. Annyira sápadt volt, úgy látszott, mintha gyöngyházfényű ragyogást árasztana
magából.
– Piton, ide – mondta Voldemort, miközben a jobbján lévő székre mutatott. – Yaxley…
Dolohov mellé.
A két férfi elfoglalta a számukra kijelölt helyeket. Az asztal körül ülők nagy része Pitont
követte, miközben ő helyet foglalt, és Voldemort is hozzá intézte első szavait.
– Nos?
– Nagyúr, a Főnix Rendje jövő szombaton, alkonyatkor tervezi Harry Pottert elszállítani a
biztonságos helyről.
Az asztal körüli figyelem érezhetıen fokozódott. Néhányan megmerevedtek, mások
idegesen mozgolódtak, miközben mindannyian Pitonra és Voldemortra meredtek.
– Szombaton… alkonyatkor – ismételte Voldemort. Vörös szemei olyan erősen meredtek
Piton fekete szemeibe, hogy néhányan az asztal körül félrenéztek, mintha attól féltek volna, hogy
a pillantás erejétől ők maguk is megperzselődnek. Piton azonban nyugodtan tekintett vissza
Voldemort arcára. Néhány pillanat múlva az utóbbi ajaktalan szája mosolyra görbült...
– Jó. Nagyon jó. És ez az információ…
– …a korábban említett forrástól származik. – fejezte be Piton.

Harry Potter és a Halál ereklyéi
1. fejezet - A sötét nagyúr felemelkedése
9. -10. oldal